Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Demonstráció és megemlékezés Ajkán - 2008. november 4.

2009.12.17

Demonstráció és megemlékezés Ajkán

2008. 11. 04.

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre – lent;
Mosolygva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek,
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre…
Rab módra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!…
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait…
– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges-végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés…
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag…
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk',
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
– Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: Hajrá! húzd, cigány –
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk, hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében –
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!…
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal –
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat…
– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz!…
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!…

Sajó Sándor - Magyarnak lenni...
(1910) A Magyar Tudományos Akadémia Farkas–Raskó jutalmával kitüntetett költemény
 

Tisztelt Magyar Honfitársaim, Harcostársaim, Barátaim!

Ferenczi Gábor vagyok. Magyar... Sajó Sándor Magyarnak lenni... című versével tisztelettel köszöntöm Önöket, köszöntelek Titeket, Testvéreim, a Jobbik Magyarországért Mozgalom ajkai Alapszervezete elnökeként mai megemlékezésünkön, békés demonstrációnkon.
Megemlékezésünk kezdeteként közösen énekeljük el a Himnuszt!

 
Tisztelt Magyar Barátaim!

2008. november 4-e van. A magyar történelem gyászos, és dicső eseményei, évfordulói találkoznak ma össze a mai magyar sors szomorúságával, az összmagyarság jelenének kegyetlenségével, igazságtalanságával és egyszerre tehetetlen bénaságával. A történelem lengi körül, a gyász, a terror miatti elkeseredett magyar düh, hazaszeretetből, nemzet- és magyarféltésből táplálkozó ellenálló harag hatja át, magyar testvéreinket sújtó aktuálpolitikai események árnyékolják be a mai napot. Vegyük sorra az eseményeket, melyek bár több évtizednyi időkülönbséggel történtek, szorosan egymásba fonódnak. 1938 – 1956 - 2008

1938. november 2. – a magyar büszkeség napja

1938. november 2-án, 70 évvel ezelőtt született az I. bécsi döntés, amelynek következményeként Vitéz Nagybányai Horthy Miklós bevonulhatott katonái élén a Felvidékre és Kárpátaljára.
Dicsőséges nap ez a magyar történelmünkben!
A döntés értelmében Magyarország a Trianonban elrabolt területeiből visszakapott 11927 négyzetkilométert, azaz a Felvidék egy részét és Kárpátalja déli részét - Ungvár, Munkács és Beregszász környékét. És ami legalább ilyen fontos volt, visszatért az anyaországhoz nagyjából egymillió magyar. A békeidőben született I. bécsi döntést a nagyhatalmak, köztük Anglia és Franciaország is nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. Aztán e két utóbbi a II. világháború során ezt az álláspontját hitszegő, bár tőlük nem szokatlan módon megváltoztatja… Felvidék II. világháborús eleste a jelenünkben is érezteti tragikus hatását, többek között a szombati, dunaszerdahelyi események is ezt igazolják.
Ugyanis ma tüntetnünk kell. Kifejezésre kell juttatnunk elutasításunkat, dühünket és egyszerre nemzettestvéri szeretetünket. A Bécsi döntés után 70 évvel, 2008. november 1-jén, Dunaszerdahelyen - mintegy megtorlásként – ártatlan magyar testvéreinket verték halomra szánalmas, agyatlan, robotoknak öltöztetett, rendőröknek nevezett állatok. Kísértetiesen hasonló eszközökkel, viperával, ugyanolyan vadállati módszerekkel, ugyanolyan külsővel, azonosító jelvény nélkül, mint ahogy azt Budapest utcáin tapasztalhattuk 2006. október 23-án. És hogy ez hogyan történhetett meg, annak okait 1956-ban kell keresnünk…

1956. november 4. - a hazaárulás napja

1956. november 4-én hajnalban Münnich Ferenc, a Nagy Imre-kormány belügyminisztere nyílt levelet intézett Kárpát-Ukrajnából a magyar dolgozó néphez a szolnoki rádió hullámhosszán. Bejelentette, hogy több minisztertársával, köztük Apró Antal miniszterelnök-helyettessel és Kádár János állam-miniszterrel együtt, kilépett Nagy Imre kormányából, és Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány néven új kormány megalakítását kezdeményezte.
 A közlemény beolvasásával egyidőben a szovjet tankok megindultak Budapest ellen. A szovjet pártvezetés annak tudatában fogadta el a forradalom katonai leverésének tervét, a Forgószél-hadműveletet és a Kádár-vezette bábkormány felállítását, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik be. Magyarországot kádárék elárulták!
A hivatalos szovjet ideológia szerint a katonai segítséget a Kádár vezette ellenkormány kérte az akkor már reakciósnak, Horthy-fasisztának bélyegzett forradalom leveréséhez. A Forgószél-hadművelethez kiadott ideológiai napiparancs úgy fogalmaz, a Varsói Szerződés alapján Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok az új kormány kérésére kezdték meg akcióikat.

Nagy Imre válaszára negyedórát kellett várni. A Szabad Kossuth Rádió 5 óra 20 perckor, adását megszakítva közölte az akkori miniszterelnök drámai hangú beszédét. Ebben Nagy Imre mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatalosan bejelentette, hogy a szovjet támadás nyilvánvaló célja a törvényes magyar kormány megdöntése. Majd következtek a mára szállóigévé vált mondatok.

RÉSZLET NAGY IMRE BESZÉDÉBŐL Elhangzott: 1956. november 4.

"Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak a fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes, demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van."
A magyar honvédség minimális ellenállást tanúsított, mert nem volt, aki kiadja a parancsot. Nagy Imre az invázió elől a jugoszláv nagykövetségre menekült, miután Tito sértetlenséget ígért neki. Maléter Pál honvédelmi minisztert pedig már november 3-án éjszaka őrizetbe vette a KGB Tökölön, ahol a szovjet csapatok kivonásáról egyeztetett. A szovjet pártvezetésnek déli 12 órakor jelentették, hogy csapataik elfoglalták a magyar parlamentet, ahol akkor már csak a passzív ellenállásra buzdító Bibó István tartózkodott a Nagy Imre-kormányból.

Kérem Önöket, kérlek Titeket, magyar testvéreim, gyújtsuk meg gyertyáinkat, mécseseinket és egy perces néma csenddel tisztelegjünk 1956 hősei előtt!!!

’56 következményeket jól ismerjük. A hazaáruló kádár jános parancsára következett a megtorlás: kivégzések, bebörtönzések, terror, és nyomában az elnémított gyász… Magyarország akkor eljátszotta esélyét, hogy megint NAGY lehessen! Egykoron virágzó gazdasági és kulturális nagyhatalomból megcsonkított, megnyomorított, csődbejutott, koldusszegény ország maradt… A hazaárulóknak, ’56 gyilkosainak, köztük münnich ferencnek, apró antalnak és kádár jánosnak – és bandájuknak, az MSZMP-nek korcs, magukat szocialistáknak nevező utódai és agymosott csicskásai - hihetetlen, érthetetlen módon - ma is szabadon garázdálkodhatnak, szabadon bűnözhetnek az egész országban, így Ajkán is. Ami ennél is szörnyűbb, folytatják, - mert folytathatják - azt a nemzetellenes, magyarellenes, hazaellenes politikát, amit a szovjet demagóg agymosásnál megtanultak. Hazudnak, félrevezetnek, szétlopják és kiárusítják az országunkat, városainkat, falvainkat, és közben elárulnak minket, magyarokat határon innen és túl. Az MSZP hazaáruló és impotens külpolitikája, Kinga Gönczova vezette külügyminisztériuma tett és tesz róla, hogy a magyar érdek a világban sehol se érvényesülhessen. Az a göncz kinga, akit a magyarellenes szlovák Jan Slota csak egyszerűen, mint amilyen egyszerű az MSZP-s külügyminiszter maga, „kócos asszonynak” nevezett, az egész világ előtt leégeti, gúny tárgyává teszi a magyarságot!
1956 leverése, az utána következő diktatúra, elnyomás ma nagyon is érezteti hatását.
Ugyanolyan kegyetlenséggel mentek és mennek neki szlovák és magyarországi rendőrök magyar testvéreinknek, mint ahogy hazafiainkat taposták el a november 4-e után következő harcokban, megtorlásban 1956-ban és a rákövetkező években. Magyar árulta el a magyart 1956-ban.
Felteszem a kérdést: Hagyjuk-e, hogy magyar árulja el a magyart 2008-ban? A válaszom: NEM!!! Kiállunk-e testvéreinkért? Igen!!!
Elég volt! Elég volt a gúnyhatáron túlról érkező magyarverések híréből, magyarok jogainak folyamatos sárba tiprásából, a kisebbségbe került nemzettestvéreink elnyomásából, az elhallgatásból és elhallgattatásból! Emeljük fel végre a fejünket! Emeljük fel szívünket! Mutassuk meg, hogy van magyar testvériség, magyar virtus!
A Jobbik M.M.-Párt Ajkai Alapszervezete különös tekintettel a november 1-jei Dunaszerdahelyi brutális és indokolatlan magyarverésre, itt és most szolidaritását fejezi ki minden határontúl élő, a mindennapos elnyomásnak, bántalmazásnak, megalázásnak, terrornak kitett magyar testvéreink mellett. Üzenem az elnyomóknak Alföldi Géza nagyon aktuális Üzenem című versével:
 
Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül...

Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddô akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.
Pedig egyszer ez is bekövetkezik,
elsodor megfontolást, józan okot
a megalázott szívben égiglobbant harag.
S a legény, ki eddig dallal szórakozott

a virágban terhes réteken,
a gazda, aki izzadva kapált,
az asszony, aki kenyeret dagaszt:
eljön kiosztani a megérdemelt halált!

Egyszer minden mocskos patkányra
rászakad az örök rémület,
s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok,
tudjátok meg: nincs könyörület! ...

Kérges markunk ököllé duzzad,
fáradt szemünk mintha villám volna,
s megismeri büszke úrmagunkat,
kifosztott fajtánk minden árulója.
 
Kedves Magyar Testvéreim!
Megemlékezésünk végéhez érünk. Kérem Önöket, amennyiben mécsest, gyertyát kívánnak elhelyezni, tegyék azt most. Mécsesekből, gyertyákból rajzoljuk ki együtt Nagy-Magyarország körvonalát, ezzel is szimbolizálva, hogy bár a történelem igazságtalansága a határokat átrajzolta, Csonka-Magyarországon a hivatalos, hazaáruló politika ellenére minden jóérzésű és nemzetben gondolkodó magyar kiáll az elszakított területeken élő testvérei mellett, kiállunk egymásért, magyar a magyarért, együtt Magyar Hazánkért!

Alföldi Géza: Elég című verséből vett sorokkal zárom mondandómat.


Hát ez vagyunk! Az Isten így teremtett.
Ha bajtárs kell, hát bajtárs, az vagyunk,
De szánkon nem volt soha még lakat,
S nem is lesz, hogyha mind meg is halunk.
Életünk a Kárpát-fonta földért,
Egy ezred év hitünk nem törte meg:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!
 

Végezetül énekeljük el közösen a Szózatot, majd pedig kérem Önöket, énekeljük el közösen határontúlra sodródott testvéreink előtt fejet hajtva a Székely Himnuszt.

A Jobbik M.M.-Párt Ajkai Alapszervezete nevében megköszönöm büszke és bátor kiállásukat!
Köszönöm, hogy együtt emlékezhettünk.

Adjon az Isten drága Hazánknak, mindnyájunknak szebb jövőt!

Ferenczi Gábor gárdista, a JOBBIK Ajkai Alapszervezete elnöke

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

Profilkép