Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ne hagyjátok a templomot és az iskolát! Küzdelem a megmaradásért Bakonyjákón

2011.02.05

Tegnap, február 04-én  jártam Orbán Imre megyei közgyűlési tagunkkal Bakonyjákón, a tantestületnél.

Az iskolaudvaron egy rég nem látott ismerős - volt általános iskolai fiizikatanárnőm Ajkáról, aki nyugdíjas éveire ide költözött a faluba. Most épp az unokáját várja. A szülők Csehbányáről járatják ide a kicsit. Udvariasan kimentem magam, mert várnak. Sajnálom, mert mindig is kedveltem Hajni nénit.

Ebédeltek már a gyerekek, a kis nevelőiben ülünk össze. Elférünk egy asztalnál. Már csak 4 főállású pedagógus van az egykor szebb napokat látott település egyébként méreteiben és felszereltségében is lenyűgőző általános iskolájában. Folyamatosan egymást váltva megy ki egy-egy tanárnő a gyermekekhez, hogy felügyeljen rájuk. Kollégák. Eszembe jut az az év, amikor Kislődön taníthattam, nyomja a szívem a sok szép emlék súlya. A kis iskola, az én kis osztályom, a fiaim és lányaim, akik most már velem együtt felnőttek. Egy kis közösség biztos ölelésében, a kis iskola odafigyelésében. Mert jutott idő a gyerekre, és jut itt is, Bakonyjákón.

A jákói pedagógusok teszik a dolgukat. Elégedett szülők és boldog gyermekek tanárai ők. A semmiből is szépen rendben tartott tantermekben szórványos gyermekzsivaly, szórványos, mint a gyermeklétszám. Az eleven gyermekek tisztelettudóan állnak vigyázba, mikor belépünk egy terembe. Hiába, falun még így szokás. Aztán a tanár néni kérésére az egyik kislány segítőkészen, örömest fogja meg és viszi ki a sarokban ácsorgó szemetesvödröt. Rendet tartanak maguk után, mert így nevelték őket, és mert takarító néniből is csak egy van már az egész intézményben. A városlődi iskola tagiskolájában a postát is a busszal viszi az egyik tanárnő - ne kelljen a bélyegért fizetni. A régi szárnyban meleg, meghittség és remény. Az új szárnyat gipszkartonnal választották, le, hogy ne kelljen ott is fűteni. Üres már a régi igazgatói szoba is, hisz minek, ha nincs is igazgató...

Kevés a gyerek, fogy a magyar.

A felsőtagozatot már elvitték innen, az alsóban is csak 40-en vannak.

De akkor is! Meg kell menteni az iskolát!

Akkor is, ha a szomszédos Farkasgyepű polgármestere lebeszéli a gyepűieket, hogy Jákóra járassák gyerekeiket. Mert hát a pénz nagy úr, és Városlődön ingyen lesz minden...

Meg kell mentenünk az iskolát, mert ha elvész, akkor soha többé nem lesz újra iskola a faluban!

Abban a faluban, ahol 1945-ben még 2 iskola működött: egy magyar és egy német. Volt akkor még malom is, és lakták a házakat, dolgoztak a földeken. Volt jövőkép és volt gyerek. Aztán a 305 családból 243-at kitelepítettek a háború után. Kollektíven kellett bűnhődniük olyan bűnökért, melyet soha el sem követtek. Bűnösök voltak, mert németek.

Most kollektíven bűnhődnek a magyarok, és mindenki, légyen az németajkú vagy cigány, mert lehet, hogy nem lesz többé iskola. 

Hívtak minket, jobbikosokat, hogy segítsünk. Január 30-án tartottunk is fórumot - Orbán Imrével a megyei közgyűléstől, és Erőss Bulcsúval, a pápai önkormányzattól. Tele volt a kultúr előtere - de csak az előtere, mert a nagytermet nem kaptuk meg... És a helyi polgármester sem tartotta fontosnak, hogy ott legyen. Az előtérnek azért megkérte az árát... Németbányáról átjött viszont a fórumra az alpolgármester asszony és férje, aki - kicsiny ország a mi csonka hazánk - most Kislődön tanít. Mi meg feleségemmel pár éve még éppen Németbányára terveztük a letelepedést. Nemzeti érzelműek, közösségben gondolkodnak. Együtt gondolkodtunk hát - 3 falu jobbik fele és a Jobbik - az iskolán. Honnan legyen pénz, honnan lesz 6 millió forint a következő évre? Alapítvány, 1%, gyűjtés, jótékonysági bál... Fejkvóta, nemzetiségi és kistelepülési kislétszámú kiegészítő normatíva... Kevés! No de hol a kormány, hisz megígérték, megmentik a kisiskolákat!? Vagy ez is csak egy nemzeti szalaggal átkötött ígéret volt tavasszal?

Azóta elkezdtek aláírásokat is gyűjteni az iskola mellett - nemcsak Bakonyjákón, hanem a két szomszédos településen, Farkasgyepűn és Németbányán is.

De ami még nehezebb, honnan lesz gyerek?

Ki kellene valahogy tartani. Legalább addig, míg a magyarok kerülnek többségbe a saját országgyűlésükben. Hogy olyan családpolitikája legyen a magyarságnak, mely nemcsak néhány ezer ember számára teszi lehetővé a kettőnél több gyermek vállalását, a nagycsaládot. Mert elfogyunk, mint a gyertyaszál. Egyke vagy egy se, mert a felelős magyar nem szül, ha nincs miből eltartani.

Nem adjuk fel. Ki kell tartani, meg kell maradni a magyarnak és az iskolának Jákón is, hogy megmaradjon a falu. A falu, a nemzet bölcsője. 

Simon Gábor atya, a helyi plébános, akit néhány éve azért helyeztek át a Bakonyba, mert fel merészelte szentelni a Zala Megyei Gárda zászlaját, nem tudott sajnos részt venni az egyeztetésen. Beteg családtagja hívta haza. A templom még áll, a hívő egyre kevesebb, és fogytán már az emberek hite és ereje is. A templom és az iskola - e két iránytű nélkül az út is ködbe vész. A ködbe, a gyönyörű Bakonyban.

Iskola és templom - tudás és hit nélkül nincs magyar jövő.

Ne hagyjátok hát a templomot és az iskolát!

Szebb magyar jövőt!

Ferenczi Gábor

Ferenczi Gábor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

8200 Veszprém Patak tér 2.

(Bursné Csaba Irén, 2011.02.05 15:07)

Szívbemarkoló a cikk. De a kérdés a levegőben marad:
Honnan lesz pénz, ha a kormány nem ad?