Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit kíván a magyar nemzet? – Egy forradalom margójára

2011.03.14

 

Hazánk történelme során – miként a történelem ismétli önmagát – sokszor felvetődött a kérdés vesztes háborúk, területvesztés vagy a függetlenség átmeneti elvesztése okán, hogy miként tovább. Ha megvolt a kellő közakarat, akkor eleink számot vetettek ekkor, összegezték, hogy melyek azok a célok, melyekért a nemzet egy emberként kell síkra szálljon. Melyek azok a célkitűzések, melyekből jottányit sem lehet engedni, ha a haza és a nemzet sorsa, jövője a tét. Miben határozhatnánk meg a magyarság számára a nemzeti minimumot?

Most, 2011 idusán minden bizonnyal újra egy sorsfordító időszakot élünk, ha csak arra gondolunk, hogy alkotmányoz az Országgyűlés. Újra számot kell vessünk, nekünk, magyaroknak, akiknek fontos gyermekeink, unokáink jövője, akiknek fontos nemzetünk megmaradása, akiknek fontos a haza, az unokáinktól kölcsönbe kapott szülőföld.

2011 Magyarországa egy külső szemlélő számára hihetetlen társadalmi állapotokat mutat, aki nem itt él, annak elképzelhetetlenül abszurd tragikomédia a magyar közélet, negatív kuriózum a magyar emberek akaratával szembemenő magyar politika.

Szinte egyedülállóak vagyunk a nemzetek között ugyanis a tekintetben, hogy nem a saját érdekeinkért, hanem azok ellen harcolunk. Ritkaságszámba megy az is szerte a világban, hogy a ma Magyarországán szinte teljesen nyíltan követhetnek el politikusbűnözők olyan mértékű gazdasági és nemzetellenes bűncselekményeket, főbenjáró bűnöket, melyekért egy úgymond fejlődő országban statáriális bíróság mondaná ki az ítéletet. De sajnos talán abban is különlegesek vagyunk mi, magyarok, hogy a magyar politikában a többség nem az, mint aminek hívják, nem az, amilyen színben tündökölni igyekszik. Álbaloldali és éppen történelmi szavazóbázisát, a munkásréteget zsigereli ki a baloldal, ha éppen sikerül visszakapaszkodnia a hatalomba, a liberalizmussal él vissza a liberális párt, előbbi kettővel szövetkezik az egykori „rendszerváltó” liberális párt, mely ma a „konzervatívizmus zászlaját lengeti, nyolc éven keresztül pedig álellenzékként működött közre az ország tönkretételében. Hazug, csalárd közéletről beszélhetünk tehát egy önmagában is kreált, csaló és szemfényvesztő politikai színpadon, mely a ’89-es rendszerváltásról hazudik még ma is, és a kezében lévő teljhatalom ellenére ismét elsikkasztja a valódi rendszerváltást.

A több évtizede magára várató megtisztulási folyamatok, a valódi rendszerváltás elodázhatatlan, ordító szükségessége hívta életre azt az alulról, magából a népből építkező politikai-társadalmi mozgalmat, melyet úgy hívunk, Jobbik Magyarországért Mozgalom. Megvan tehát a közös akarat, megvan a nemzeti önszerveződés alapja, a nemzet felemeléséhez szükséges tömegbázis.

Ma Magyarországon nem beszélhetünk azonban egységes nemzetről. A nemzet fogalmának érvényesüléséhez ugyanis két tényező mindenképpen szükségeltetik: a büszkén felvállalt közös identitástudat és az összetartozás igénye. Magyarán, előbbi az az egyénben rejlő – szerencsés esetben a felmenőktől örökölt meggyőződés, hogy magyarnak lenni a legjobb dolog a világon, mert történelmünk, gazdag kultúrkincsünk is feljogosít minket arra, hogy ezt a kijelentést tegyük. Másrészt az egymásra találás azon élménye, hogy örülünk annak, hogy rajtunk kívül mások is így gondolják. Amíg szeretett országunkban a többség számára a hon csak egy ország, ahol él, addig a nemzet megmaradásához szükséges magnak, nekünk kell mindent megtennünk ennek a társadalmi kórképnek a helyretételéért.

A mindannyiunk által ismert magyar valóságból kiindulva mi hát az a nemzeti minimum, mit kell közösen megcselekednünk ahhoz, hogy újra nemzetté kovácsolódhassunk, ahhoz, hogy megteremthessük a magyarság és Magyarország fennmaradásának a lehetőségét?

Végigmehetnénk valamennyi nemzetstratégiai ágazaton – a családpolitikától az oktatásig, az ifjúságneveléstől, és ifjúságvédelemtől, a médián át az egészségügyig, beszélhetünk külpolitikáról a határontúli magyarok ügyét illetőleg, de ide érthetjük a hazánkat teljes függőségbe taszító nemzetközi hiteleket is, melyeknek kezelése nélkül nincs magyar jövő. De ha röviden, tömören akarnánk összefoglalni azt, amit minimálisan el kell érnünk, akkor a válasz nagyon egyszerű:

NEMZETI KORMÁNY! Nemzetben gondolkodó, a nemzet sorsát az egyéni érdek főlébe helyező hazafiakra van szükség az egységes magyar nemzet megteremtéséhez az egyéni érdekeket hajszoló, a pártokat gazdasági intézményként működtető, az embereket pedig csak szavazógépnek tekintő – mára már szinte pejoratív hangzású – politikusok helyett.

Ha ez sikerül, és megvan tehát az elszántság a nép fiaiban és lányaiban, akkor az egyes társadalmi, demográfiai, gazdasági részfeladatok megoldása már csak idő kérdése.

Ha nemzeti minimumról beszélünk, teljes joggal mondhatjuk azt ma is, hogy nem engedünk a ’48-ból. A korabeli 12 pont üzenete máig semmit sem változott. Lényegében szinte változtatás nélkül aktuális ma is:

Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1.     Kívánjuk a' sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. Gyülekezési és szólásszabadságot!

2.     Felelős minisztériumot Buda-Pesten. FELELŐS MAGYAR kormányt, mely a magyar nemzet érdekeit tartja szem előtt, sem pedig az Európai Unió, Izrael vagy éppen a magyarsággal szemben egy hazai népcsoport érdekeit.

3.     Magyar országgyűlést, nemzetgyűlést Pesten. Olyat, ahol a magyar embereknek, sem pedig egy pártnak van kétharmados többsége. Olyan valóban új, de a hagyományokon, a történelmi jogfolytonosságon és a Szent Korona-Tanon alapuló alkotmányt, mely a nemzeti törvényhozás alapjául szolgál.

4.     Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Felelősségrevonást! Elszámoltatást! A nemzet vagyonát kiárusító, elsikkasztó politikusok, intézmény és vállalatvezetők számonkérését! A kétesen meggazdagodott milliárdosok vagyonának felülvizsgálatát! A nemzetellenes politikusok eltávolítását. Valódi rendszerváltást!

5.     A Nemzeti Őrsereg és a Magyar Gárda elismerését, csendőrséget, tetteiért felelős, a nemzetet szolgáló magyar rendőrséget. Erős, magyar honvédséget!

Rendet és biztonságot! Valódi igazságszolgáltatást, igazi bűnüldözést! A köztörvényes, életellenes bűncselekmények büntetési tételeinek szigorítását, törvény előtti egyenlőséget független bírákkal! A rendőri túlkapások kivizsgálását, a felelősök bíróság elé állítását!

6.     Közös teherviselés. Ne a tisztes emberek fizessenek azok helyett, akik nem tesznek le semmit az asztalra, vagy éppen mindent ellopnak onnan.

7.     Úrbéri viszonyok megszüntetése. Elég a rabszolgabérekből. Valódi munkavállalói érdekképviseletet.

8.     Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. Elég a kettős mércéből! Elég az MSZP-s és Fidesz közeli pártkatonákból a bíróságokon és az ügyészségeken. Elég a mentelmi jogból!

9.     Nemzeti Bank. Elég a tisztes magyarokat sújtó idegen bankkasztból!

10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A' politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Szabadságot Budaházynak és a többi politikai fogolynak!

12. Unió. Egységesíteni a Nemzetet, kiállni minden magyarért, bárhol is éljen a világban! Önrendelkezést a határon túli magyar közösségeknek, melyet a rendszerváltást és demokráciát hazudó parlamenti egypárt már számtalanszor elárult.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Petőfire és a többi radikális hazafira büszkén emlékszik az egész ország. Mégis, furcsa mód napjaink radikálisait igyekeznek a hatalmukat féltő tőkés érdekkörök helytartói hol félelmetesnek, hol pedig nevetségesnek beállítani. Micsoda paradoxon ez, hölgyeim és uraim!

Összefoglalva: Mit akarunk hát mi, mai nemzeti radikálisok a hajdani radikális márciusi ifjak nyomdokain? Lényegében ugyanazt, amit Petőfiék 1848-1849-ben.

A magyar nemzet alapja a magyar család! A Jobbik hatékony, valóban a gyermekvállalást segítő családpolitikát, segélyezés helyett munkahelyeket követel!

A nemzet túlélése az oktatásban és az egészségügyben rejlik. Elutasítjuk az iskolabezárásokat, iskolaösszevonásokat, az iskolarombolást! Az oktatás színvonalát vissza kell állítani a megfelelő szintre, valódi szakemberekkel, megfelelő követelményszinttel, tananyaggal! Kívánjuk a nemzettudat, a hagyományőrzés erősítését, értékeink, kultúránk megmentését, valódi tényeken alapuló történelemoktatást. Mindenki alkotmányos joga a tanuláshoz, és az orvosi ellátáshoz való jog: a kistelepüléseken is biztosítani kell óvodát, iskolát, orvosi ellátást, postát, rendőrt! A kórházakat állami kézben kell tartani! Adónkért megfizethető, és megfelelő ellátást követelünk!

A magyar vidék családjainak, gazdáinak, vállalkozóinak, értelmiségi rétegének védelmét! Biztosítani kell a megfelelő közlekedést, utakat vidéken is! Követeljük a magyar gazda, a magyar vállalat, a magyar termék kiemelt támogatását! Ellenezzük a multinacionális cégek pénzelését!

Egy büszke, élhetőbb, emberközpontú Magyarországot!

Hiszem, hogy mindez sikerülni fog. „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!” Adjon az Isten küzdelmünkhöz elég erőt!

Adjon az Isten szebb jövőt!

 

Ferenczi Gábor

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

5085 Rákóczifalva Szt. László Király út 70/A

(Rády Gábor, 2011.03.14 18:08)

Adjon az Isten erőt és egészséget minden ilyen Igaz MAGYAR EMBERNEK, aki ilyen bátran ki áll a NEMZETÉRT! A NEMZET meg fogja ezt hálálni! Szebb Jövőt!