Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemzeti minimum 2010

2009.12.27

Nemzeti minimum - avagy mit kíván a Nemzet egy választás küszöbén?

 

Hazánk történelme során – miként a történelem ismétli önmagát – sokszor felvetődött a kérdés vesztes háborúk, területvesztés vagy a függetlenség átmeneti elvesztése okán, hogy miként tovább. Ha megvolt a kellő közakarat, akkor eleink számot vetettek ekkor, összegezték, hogy melyek azok a célok, melyekért a nemzet egy emberként kell síkra szálljon. Melyek azok a célkitűzések, melyekből jottányit sem lehet engedni, ha a haza és a nemzet sorsa, jövője a tét. Miben határozhatnánk meg a magyarság számára a nemzeti minimumot?

Most, 2010 küszöbén minden bizonnyal újra egy sorsfordító időszak elé nézünk. Újra számot kell vessünk, nekünk, magyaroknak, akiknek fontos gyermekeink, unokáink jövője, akiknek fontos nemzetünk megmaradása, akiknek fontos a haza, az unokáinktól kölcsönbe kapott szülőföld.

2009 Magyarországa egy külső szemlélő számára hihetetlen társadalmi állapotokat mutat, aki nem itt él, annak elképzelhetetlenül abszurd tragikomédia a magyar közélet, negatív kuriózum a magyar emberek akaratával szembemenő magyar politika.

Szinte egyedülállóak vagyunk a nemzetek között ugyanis a tekintetben, hogy nem a saját érdekeinkért, hanem azok ellen harcolunk. Ritkaságszámba megy az is szerte a világban, hogy a ma Magyarországán teljesen nyíltan követhetnek el politikusbűnözők olyan mértékű gazdasági és nemzetellenes bűncselekményeket, főbenjáró bűnöket, melyekért egy úgymond fejlődő országban statáriális bíróság mondaná ki az ítéletet. De sajnos talán abban is különlegesek vagyunk mi, magyarok, hogy a magyar politikában, a magyar (?) parlamentben semmi sem az, aminek mondja, vagy hívja magát, semmi és senki sem az, amilyen színben tündökölni igyekszik. Álbaloldali és éppen történelmi szavazóbázisát, a munkásréteget zsigereli ki a baloldal, a liberalizmussal él vissza a liberális párt, előbbi kettővel szövetkezik a „rendszerváltó” „konzervatív” párt, és áljobboldali a magát jobboldalinak valló álellenzék. Hazug, csalárd közéletről beszélhetünk tehát egy önmagában is kreált, csaló és szemfényvesztő politikai színpadon.

 

A több évtizede magára várató megtisztulási folyamatok, a valódi rendszerváltás elodázhatatlan, ordító szükségessége hívta életre azt az alulról, magából a népből építkező politikai-társadalmi mozgalmat, melyet úgy hívunk, Jobbik Magyarországért Mozgalom. Megvan tehát a közös akarat, megvan a nemzeti önszerveződés alapja, a nemzet felemeléséhez szükséges tömegbázis.

 

Ma Magyarországon nem beszélhetünk ugyanis egységes nemzetről, hisz magának a nemzet fogalmának számtalan meghatározási kísérlete közül két dolog mindenképpen szükségeltetik ehhez: a büszkén felvállalt közös identitástudat és az összetartozás igénye. Magyarán, előbbi az az egyénben rejlő – szerencsés esetben a felmenőktől örökölt meggyőződés, hogy magyarnak lenni a legjobb dolog a világon, mert történelmünk, gazdag kultúrkincsünk is feljogosít minket arra, hogy ezt a kijelentést tegyük. Másrészt az egymásra találás azon élménye, hogy örülünk annak, hogy rajtunk kívül mások is így gondolják. Amíg szeretett országunkban a többség számára a hon csak egy ország, ahol él, addig a nemzet megmaradásához szükséges magnak, nekünk kell mindent megtennünk ennek a társadalmi kórképnek a helyretételéért.

 

A mindannyiunk által ismert magyar valóságból kiindulva mi hát az a nemzeti minimum, mit kell közösen megcselekednünk ahhoz, hogy újra nemzetté kovácsolódhassunk, ahhoz, hogy megteremthessük a magyarság és Magyarország fennmaradásának a lehetőségét?

 

Végigmehetnénk valamennyi nemzetstratégiai ágazaton – a családpolitikától az oktatásig, az ifjúságneveléstől, és ifjúságvédelemtől, a médián át az egészségügyig, beszélhetünk külpolitikáról a határontúli magyarok ügyét illetőleg, de ide érthetjük a hazánkat teljes függőségbe taszító nemzetközi hiteleket is, melyeknek kezelése nélkül nincs magyar jövő. De ha röviden, tömören akarnánk összefoglalni azt, amit minimálisan el kell érnünk, akkor a válasz nagyon egyszerű:

NEMZETI KORMÁNY! Nemzetben gondolkodó, a nemzet sorsát az egyéni érdek főlébe helyező hazafiakra van szükség az egységes magyar nemzet megteremtéséhez az egyéni érdekeket hajszoló, a pártokat gazdasági intézményként működtető, az embereket pedig csak szavazógépnek tekintő – mára már szinte pejoratív hangzású – politikusok helyett.

Ha ez sikerül, és megvan tehát az elszántság a nép fiaiban és lányaiban, akkor az egyes társadalmi, demográfiai, gazdasági részfeladatok megoldása márcsak idő kérdése.

 

Ha nemzeti minimumról beszélünk, teljes joggal mondhatjuk azt ma is, hogy nem engedünk a ’48-ból. A korabeli 12 pont üzenete máig semmit sem változott. Lényegében szinte változtatás nélkül aktuális ma is:

 

Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

  1. Kívánjuk a' sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. Gyülekezési és szólásszabadságot!
  2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten. FELELŐS MAGYAR kormányt!
  3. Magyar országgyűlést, nemzetgyűlést Pesten.
  4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
  5. Magyar Gárdát, csendőrséget, tetteiért felelős, a nemzetet szolgáló magyar rendőrséget.
  6. Közös teherviselés. Ne a tisztes emberek fizessenek azok helyett, akik nem tesznek le semmit az asztalra, vagy éppen mindent ellopnak onnan.
  7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. Elég a rabszolgabérekből. Valódi munkavállalói érdekképviseletet.
  8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. Elég a kettős mércéből! Elég a mentelmi jogból!
  9. Nemzeti Bank. Elég a tisztes magyarokat sújtó idegen bankkasztból!
  10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
  11. A' politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
  12. Unió. Egységesíteni a Nemzetet, kiállni minden magyarért, bárhol is éljen a világban!

Egyenlőség, szabadság testvériség!

 

Hiszem, hogy mindez sikerülni fog. „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!” Adjon az Isten küzdelmünkhöz elég erőt! Adjon az Isten szebb jövőt!

 

Ferenczi Gábor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

8400 Ajka, Tűzoltó ut.11.

(Pfárer Ferenc, 2009.12.27 20:57)

Ajka
Pfárer Ferenc 2009-12-27

Szerintem is ismétli a történelem önmagát, lehet hogy a háborúig, ha nem enged az elit a szorításból és lehet hogy ez lesz a szomorú jövő. Fűszerezve a cigányokkal és a zsidókkal.
De, szerintem ha korrektek akarunk lenni akkor ki kell lépnünk a helyi politika hibernált helyzetéből.
Nem csak országos nemzeti hanem ajkai gongok is vannak.
Pl. a város tulajdonának kiárusítása!
Drága „érthetetlen” és ajka számára előnytelen szerződések kötése.
Egyes vezető személyekhez köthető városi bizniszek kötése. Platánfa vétel
Szerintem az iskola ügyét is meg lehetne szellőztetni.
A helyieket már érdekelné az ajkai témákhoz való viszonyunk is, nem csak az országos, vagy a Várpalotai.
Gábor előbb vagy utóbb meg kell küzdeni a helyi vörösbáróval a helyi politikai témákban, mert ha nem akkor nem vagyunk radikálisok!
Pedig itt a választás és itt élnek az emberek Ajkán a problémájukkal.

Ajka

(Kovács Attila, 2009.12.27 07:26)

Adjon az Isten!
Teljes mértékben egyetértek a leirtakkal, sajnos a 48-as 12-pont mai is aktuális. Szomorú vagyok amiatt, hogy mig a nyugati európai nemzetek jóléti államokat épitettek, mi ma is a 170-éve megfogalmazott céljainkért küzdünk. TALPRA MAGYAR!!!